A könyvről

Egy gimnazista lány és egy gimnazista fiú összenéz az iskola folyosóján a hetvenes évek végén. A pillantásból hatalmas, mindent elsöprő szerelem kerekedik, gyűrűs jegyességgel, közösen eltöltött szerelmes órákkal, bulgáriai nyaralással, rengeteg közös élménnyel. Aztán a lány hiába jelentkezik főiskolára, nem veszik fel, dolgozni kezd, a fiú pedig a katonaság után a Közgázon tanul. Kettejük világa lassan szétválik, hiába a szerelem, a gyötrődés. A fiú többször megcsalja, míg a kapcsolat tragikus szakítással véget nem ér.

Húsz év múlva találkoznak újra, szinte idegenül tekintenek egymásra. Aztán a hajdani lány, immár háromgyerekes családanya tragikus halálhíre a férfiban felszakítja a régi sebeket, felnyitja az emlékezet addig lakatra zárt ládáját, és fájdalmában írni kezd. E szerelem történetét, saját életét írja meg könyvében Kárpáti Zoltán. A könyv műfaja meghatározhatatlan, hiszen egyszerre irodalmi szinten megírt szerelmes regény és a hetvenes, nyolcvanas évek egyetemi diákéletének szinte dokumentumértékű leírása. Szereplői mind a valóságban létező emberek, tényei mind megtörténtek. Egy felnőtt férfi kegyetlen szembenézése fiatalkori önmagával és a csődbejutott első szerelemért érzett felelősségével, azzal a soha el nem múló érzéssel, ahogyan annyi év után még mindig visszatekint hajdani szerelmére, Lázár Gabira. Sodró, eleven nyelven megírt „memoár” ez, letehetetlen, lüktető ritmusú vallomás.

Bővebben a könyvről >

"Fantasztikus élményt jelentett számomra ennek a könyvnek az elolvasása. Sok könyvet olvasok, de hosszú idő után végre egy letehetetlen könnyvel találkoztam! És ráadásul magyar írótól! Alig vártam, hogy a végére érjek, ami sajnos szomorú ugyan, de tanulságos... De hogy közben annyi érdekes dolog történt, hogy bevallom: irigylem a főszereplőket! Azt hiszem, még egyszer elolvasom, most már lassabban, jobban megrágva a nagyon élvezetes fogalmazást. Köszönöm Kárpáti Zoltánnak, hogy elolvashattam ezt a történetet!"

Rólunk írták >

„...Tudod, Kicsim, ott álltam tőled sok száz kilométerre, hajnalok hajnalán, egy másik országban, és teljesen össze voltam zavarodva. Míg te talán velem álmodtál, és drága álmodban is vártad a ma estét, hogy újra megcsókolhass, én kis híján lefeküdtem egy másik nővel. Úgy éreztem, megcsaltalak, anélkül, hogy megtettem volna, és anélkül, hogy engedtem volna, hogy megtegyék velem. Elengedtél, törődve akartad, hogy eljöjjek, igaz szerelemmel vártál vissza, és én most itt állok a fürdőszobatükör előtt az éjszaka mocskára derengő hajnalon, és aki visszanéz rám, annak szégyenletes seb csúfítja a homlokát, és tíz köröm szántotta véresre a mellkasát. Szeress engem, Kedvesem, és még jobban vigyázz rám! Úgy félek, hogy elveszek!...”

Képek a kéziratból >

Ajánlás

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenekelőtt Gabi szüleinek, édesanyjának. Köszönettel tartozom neki oly sok mindenért. Köszönettel, amiért felnevelte Gabit, amiért szeretetre tanította őt, amiért féltve vigyázta kettőnk kapcsolatát annak idején, amiért később is megtartott engem jó emlékezetében, és amiért Gabi halála után megosztotta velem életének utolsó heteit, napjait, és saját gondolatait, kimondhatatlan fájdalmát! Hiszem azt, mert csakis ez volt a szándékom, hogy ez a könyv méltó emléket állít kislányának, és segít neki a fájdalom feldolgozásában...

... Gabi fiainak; Gábornak, Misinek, és Andrisnak, őszintén bízva abban, hogy nem sérti édesanyjukkal kapcsolatos érzéseiket, és szeretetüket az, amit ez a könyv elmesélni hivatott; hogy az édesanyjuk nagyszerű ember, és hogy egykoron, még jóval az ő születésük előtt, volt egyszer egy fiú, aki őt szerette a Világon a legjobban...

… kislányomnak, Krisztinának, aki talán most éli át mindazt a csodát, amiről ez a könyv mesél, és kisfiamnak Krisztiánnak, aki hamarosan fiatal, felnőtt férfi lesz majd. Remélem, hogy tudják majd úgy olvasni ezt a könyvet, hogy megértsék igazi mondanivalóját, üzenetét, és remélem, hogy azoknak az éveknek a történetein keresztül, amikor ők még nem éltek, még jobban megismerik apukájuk lelkét, gondolatait. Hiszen oly sok minden van, amit a leggondossabb neveléssel sem tudunk közvetíteni. Kívánom nekik, hogy minden jóban és szépben legyen részük életük során, elegendő a rossz dolgokat elhagyni majd....És azt kivánom nekik ez által a könyv által, hogy mindig hallgassanak a szívükre, és mindig tudjanak majd jól dönteni akkor, amikor dönteni kell!...

… feleségemnek Timinek, akinek köszönöm, hogy van nekem!...

… minden olvasójának, legyen nő, vagy férfi, idős, vagy fiatal. Ha volt már szerelmes életében, akkor azért, ha pedig még nem volt, akkor azért. Tudom ugyanis, hogy mindenkinek a saját szerelme, a Világ legnagyobb szerelme...

… mindazoknak, akik akár idősebbként, akár fiatalként éltek a nyolcvanas évek elején, mert sok kedves emlékkel találkozhatnak majd, és mindazoknak akik csak később születtek, mert belepillanthatnak kicsit abba, milyen is volt akkor élni itt, Budapesten, Magyarországon, Európában...

... mindazoknak, akik szerepelnek benne, és ezért a hozzájárulásukat kellet volna kérnem, de esetleg nem kértem. Nem feltétlenül kértem, mert ebben a könyvben minden leírt szó igaz, és az igazságnak nem természete, hogy megmutattatásért könyörögjön. Hozzáteszem, azok védelmében, akik esetleg ezt az ajánlást, vagy akár magát a könyvet sértőnek tartják maguk számára, hogy a róluk leírt igazságok, csupán az én igazságaim: én így éltem meg őket. Ők láthatják másképp, és nem kell ezt elfogadniuk. Részemről ezért és másért sem, harag, megbántódás senkivel szemben nincs az érintetteket illetőleg...

Végezetül ajánlom ezt a könyvet ismerőseimnek, és a barátaimnak, akik jól, vagy kevésbé jól ismernek, és szeretnék közülük köszönetet mondani azoknak, akik mellettem voltak ez alatt a négy hónap alatt, támogatásukkal, biztatásukkal, aggódásukkal. Végtelenül sokat segítettek nekem. Külön szeretném megköszönni Csóti Lacinak a segítségét a könyv borítóinak, és kéziratának megszerkesztésében; tudom, hogy a lelkét is beleszerkesztette....

A szerző bemutatása >