Értékelések a könyvről

Kedves Zoltán!

Végigolvastam...

Sokszor, sokféle meglepetésben volt részem a regény folyamán...
Kár, hogy már előzetesen is beszélgettünk róla, mert ez bizonnyal befolyásolja az „összképem” kialakítását...
Ráadásul igen sok ponton, nagyon sok negatív ponton (kegyetlen „férfi” genyóság, ostoba, jószándékúnak és fájdalomokozás-elkerülőnek hazudott gyáva lánchazudozás!) félelmetesen azonos a sorsunk, múltunk, bűnös hibázásunk (nevezd, aminek akarod...), így nagyon nehéz nekem objektívnak maradni. De tán pontosan ez segít nekem abban ugyanakkor, hogy értsem is és „érezzem” is a könyvedet. (Néha úgy éreztem, „együtt írjuk”, ezért hozott össze veled a Sors...)....

Szép regény...
Veretes nyelvezetű, élvezetes mű...

Olvasmányos, cselekményes, izgalmasan gördülő, „nem lehet letenni” típusú alkotás...

(meglehetősen álomkóros is vagyok emiatt...)

Jól tagolt, fordulatokban gazdag, a „fővonalat” igen jól színesítő, ám mindig annak láttatását elősegítő, sohasem túltengő „mellékszálakkal” megírt „gyöngysor”...
Bizonyos „ifjo-nosztalgikus” optikán át láthatóvá váló korrajz is...
Jól, és jó helyeken emelkedik filozófikus magasságokba a gondolat, egy újabb dimenziót nyitva ezáltal a műnek...
Legalább három „mélybe ejtett” igazgyöngy, amely megkeresés, folytatás után sóvárog...

Bátor, nagyon bátor regény...
Egy utolsó lovagi tett...
Az egész műből süt, hogy a teljes „szíveddel írtad”, és igyekeztél a magaddal is, és a világgal is „kegyetlenül”, bátran szembenézni, az igen komoly jövőbeni (ostoba sznobizmuson alapuló...) „társadalmi, társasági” kockázatok ellenére.
A fővonal, a „szerelmi dráma” leginkább szívből, érzelemből tör elő. Ez nem baj, ilyen a szerelmi drámák „alaptermészete”.
Ugyanakkor a „fejeddel is írtad”, hisz az alaptörténetből ki-kipillantva, rávilágítasz kortünetekre, ma már nem létező emberi értékekre („Elveszett gyémántok, elgurult gyöngyök, Nem vagytok túl távol, mind visszajöttök. Elveszett gyémántok, nem tűntök el, Tudjuk hogy megvártok, tudjuk ha
menni, menni kell.” Demjén/Presser), fiatal, ma is vállalható önmagunkra. Ám még ez sem elég az „alkotó szellemnek”: a földi dolgoktól elemelkedve, általános emberi értékeinkről, gyarlóságainkról „értekezel”, mintegy figyelmeztetőleg.
És a három szál, számomra igen jó arányokban, teljesen párhuzamosan fut a regényedben egy jó ideig. Ettől válik többé, sokkal többé, mint egy „sima”, érzelgős szerelmi „múltbanézés”. Ezért „jó” mű, nem csupán „szép”, mert „több”.
Te végig „egy igazgyöngy”-ről beszélsz, szerintem a műben ott van legalább három „nagy” és soksok „apró” gyöngyszemecske. És mindegyik a múltba (az idő mélye) tűnik, vagy a „tenger” mélyére száll, vagy a lelkünk mélyére rejtődött, s azt várja, hogy végre újból felhozzuk, és megmutassuk. A
mű, így nézve már egyáltalán nem „rekviem” csupán, hanem egy felszólítás: Ember, tégy valamit a gyöngyökkel! Hozd fel, és tisztítsd meg őket minden általad rákent mocskaiktól (mert ők, mindegyikük, tisztának születtek, fájdalommal a kagylók könnyeiből...), és varázsolj belőlük valami szépet, vagy csak legalább mutasd meg őket a fénynek, s akkor szürkeségük gyöngyfehérré nemesül!....

Szóval, élvezettel olvastam a könyvet, időnként úgy bólogatva, hogy „igen-igen, velem is, nekem is pont így és ennyire, és én is pont ilyen szemét...stb”, hogy már szinte „lefejeltem” az asztalt. És irigy voltam, mint Kern a Verebesre az Ornél-könyv megjelenésekor, valami ilyet írt a méltatásban:
'azt mindig tudtam, hogy a barátom egy különleges, okos ember, de hogy ilyen jó író! Ez nekem kicsit fáj!' (mosoly a szájszögletben...)
Szárnyalva lelkesedtem mindvégig.

Csóti László

A dolgok természetéből fakad, hogy életünk a fogantatás pillanatában genetikusan determináltan eldől. Az a bizonyos „kód” meghatározza döntéseinket, érzésvilágunkat. Testünk negyedik – az anyagtalan hullámok által képviselt - halmazállapota ugyancsak a hozott GPS szerint irányítja életünket.

Életünk katarzisai: betegségek, érzelmi megnyilvánulások mind tudattól független kódolt jelenségek.

Az, hogy Kárpáti Zoli ilyen fantasztikus érzelmi arzenállal, fantáziadús – vérprofi írókat megszégyenítő -  képességekkel rendelkezik az sem a véletlen műve.

Köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal. Magamra ismertem Benned. Hogy élmény volt számomra az egyetemi évek hangulatát felidéző részek olvasása is.

Véleményemet Goethe soraival szeretném érzékeltetni:

„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd.
Mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mintha újraszületten élnél!
Mit akarsz?
Kérdezd meg minden naptól,
És minden nap felel Neked akkor!
Tetteidnek tudj örülni!
Mások tetteit tudd megbecsülni!
S főként ne gyűlölj egy embert se!
A többit hagyd az úristenre!”

Dr. Bátorfi István

Zoli,

Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél a könyved kéziratával.

Mindenki, aki abban a szerencsében részesült, hogy átélhette a szerelmet, aki a főiskolára, egyetemre járt és részt is vett az ottani „életben”, az sokszor tud azonosulni a könyvvel.
Nehezen hagytam abba mindig a könyv olvasását és általában nem önszántamból….:) Olvasmányos és folyamatosan érdekes. Rólunk szól. A szerelem mégse korfüggő és hiszem azok is értik, akik ma vagy éppen századelőn élték át a nagy szerelmet, féltékenységet vagy ragaszkodást valakihez/valamihez még akkor is ha már elveszett.

A férfi , a vadász , az ösztönlény oldaláról mutatod be a szerelmet, ami ritka és nem elfogadott a mai világban. Kendőzetlenül szólsz a férfiösztönre jellemző kettősségről az ösztönről „vad elejtése , trófea megszerzése” és a szerelemhez ragaszkodás ellentmondásos érzéséről ami a felnőtt Férfivé válás folyamán a legtöbbünk átesik (a lányok sajnálatára). Erre a férfikorszakra jellemző és megmagyarázhatatlan viselkedés az amelyről gyönyörűen írsz. Gratula....

A történetetek alatt gyönyörűen kirajzolódó jellemrajzok, az emberi gyarlóság és megfelelni vágyás egyvelegével találkoztam. Most, már kezdelek jobban megérteni.....

Dr. Kovács Zoltán

Zolikám, tömörített véleményemet küldöm, természetesen szóban
korlátlanul ülök rendelkezésedre. Mindenekelőtt, a könyvtervezettől
függetlenül megemlítem, hogy az olvasás után - összes "hibáiddal" - még
közelebb kerültél hozzám.
Abból az egyáltalán nem biztos előfeltevésből indulok ki, - nem is
tehetek másként - hogy az összes megszólított, és meg nem szólított
érintett támogat, továbbá mind a Kiadó, mind pedig a szerző a
megjelentetés mellett foglal állást.  Azt azért megemlítem, hogy legnagyobb örömömre a "hallod?"
csak kétszer, vagy háromszor szerepel a műben. Majd a szerkesztők...
A "világi" összekötőszövegeket, - noha nem egy értékes közülük -
kihagynám, a kézirat ugyanis nem korrajzot ad, hanem két Fiatal Felnőttet.
Mindaz, ami címként a borítón van, az szerintem maximum a belső első
oldalakra kerülhet. Lásd be, hogy a cím már azért sem jó, mert 100 évvel
ezelőtt túl jó lett volna. Szívesen adok, adnék változatokat.
Még most is annyira magadénak akarod a főszereplőt, hogy - szokásosan -
agyonnyomod a szereteteddel. Két bekezdést azért az olvasó is
megérdemel: vajon mit csinált a fiatal versenyzőnő rövid, de utánad
hosszú életében? Továbbtanult? Szerette a munkáját? Mennyi ideig volt
otthon a gyerekeivel? A sor folytatható. Ezeket is biztos megtudta a
szerző - utólag.
A "gyöngyszemes" átvezetés-folyam jó.
A férfi főszereplőnek az indokolatlan szorongásból, illetve végletes
szeretet-szerelemféltésből adódó, tulajdonképpen a féltékenységet
hangzavarral, őrült viselkedéssel eltakaró illuzionista alkatát jobban,
és kegyetlenebbül kellett volna felépíteni.
Timit -ellentétben a valósággal, és a kézirattal - előre, azaz elől kell
rendezni, egy határozott mondattal.
Köszönöm, hogy elolvashattam írásodat.
Ölel:
Veress

Dr. Veress József

Kedves Zoli!

Megtisztelt, hogy elolvastattad velem kiadás előtt a regényedet.
Nagyon tetszett, nagyon szép történet, igényes szép nyelven, néha
érzékien szép nyelven megírva. Az elején kicsit hosszúnak tűnik, de
-mint kiderül- van történés a mérethez. Megkapó az őszintesége, egészen
addig, míg kirekesztést, holokausztot nem emlegetsz a 165 oldalon, ez
egy kicsit kijózanít, és azt sejteti, az író meg akar felelni az
aktuális elvárásoknak is, kérdőjel tehát az őszinteség mellé.
Egy idő után függetlenné vált az érdeklődésem attól, hogy ismerem az
egyik főhőst, tehát akkor is végigolvastam volna -kíváncsi
érdeklődéssel- ha nem ismerlek.
Van egy rész, a végleges szakítás előtti történések, ami egy kicsit
férfiúi dicsekvésnek is tűnik számomra, de még időben abbamarad mielőtt
letenném a könyvet. Utóbb elismerem, segít megérteni a történéseket.
Véleményem szerint a hozzám hasonló érdeklődésű romantikus olvasók
körében sikere lesz, ha eljut hozzájuk.

Tárgyi tévedésnek vélem a következőket:
186, 189 oldalon: vállalati tanácsot emlegetsz, akkor még ilyen nem
volt. Az igazgató+párttitkár+szb.titkár+kisztitkár=*üzemi négyszög.*
Az szb.titkár nem szakszervezeti bizalmi, hanem szakszervezeti bizottság
titkára, köznyelven *szb. titkár.*


Köszönöm a bizalmat, gratulálok!


Veressné

Dr. Veressné Dr. Molnár Erzsébet

A véleményen nem objektív, ezért nem is mérvadó, mivel elfogult vagyok az írásaiddal szemben. Ugyanis szeretem őket.

Röviden, napi 8-10 órát dolgozom, ugyanennyit tanulom a nyelvet és 3 este kiolvastam. Tegnap volt még 138 oldal, azt egyhuzamban húztam le, reggel 6-kor feküdtem le. Tehát levonhatod a következtetést, igen tetszett. Nagyon.
Mondjuk ennek több oka is van. De haladjunk akkor sorjában, ahogy kérdezted.

A könyv.
Jó, nagyon jó. Más mint a mai szerelmes történetek, én azokat már évek óta nem olvasom, egyszerűen untatnak. Bár szeretem Tolsztojt, mégis nehezen rágom át magam a több száz oldalas leírásokon, ezért is tetszett ebben a rengeteg párbeszéd.
(Áruld már el, ezekre hogy a fenébe emlékszel vissza?)...

Számomra az első hatvan oldal sem volt unalmas, sőt, lekötött végig, mulattatott, nekem izgalmas is volt, a végén már határozottan érdekelt, miért nem ezt a nőt hívták Kárpátinénak....

Gabit nem ismeretem, a leírtak alapján szimpi nekem, véleményem szerint boldog életet élt. A végén bevallom, megsirattam...

Mi a véleményem rólad?  Ami eddig. Nem változott, mitől is változott volna? Hogy elolvastam milyen voltál 18-20 éves kölyökként? Mint mindenki. Mondjuk sok meglepő számomra nem volt rólad, lehet azért, mert egyívásúak vagyunk emberileg, (ez a könyv csak megerősített ebbéli hitemben) de azért sok mindent most értettem meg rólad.
Lehet, hogy ennek a gondolatvilági azonosságnak köszönhető, hogy én semmi elítélnivalót nem látok benned....

Számomra még egy dolog miatt volt a könyv nagyon jó, visszarepített az "átkos" múltba és ez nagyon jó volt, határozottan élveztem.

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm, hogy megírtad a könyvet és köszönöm, hogy ideadtad elolvasni, gazdagabb lettem tőle.

Farkas Éva

Kedves Zoli,

kicsit megkésve - de gondolom, még a nyomdai munkák előtt - küldöm gondolataimat a kéziratodról:

A lélek nagy úr. Időnként megszólal benned és késztet. Késztet, hogy leülj és írj.
E kötelező belső késztetés szép példája e könyv. Egy igaz, tehát izgalmas történet, valós személyekkel, létező helyekkel és megtörtént eseményekkel, melyek fókuszában a megsiratni vágyott szerelem és tragikus esemény áll. Mégsem nevezném se naplónak, se visszaemlékezésnek, se elsiratásnak, se dokumentumregénynek. Inkább az őszinteség, a teljes kitárulkozás csúcsait megcélzó "hiperrealista" műnek. Mely, bár azonnal megragadja az olvasót, nem elhanyagolható veszélyeket is hordoz magában. Úgy a szerzőre, mint a szereplőkre vonatkozóan.
Kárpáti Zoltán vállalta ezt a rizikót. A lelki késztetés nagy úr. Ezer százalékra állítja a memóriát. Lássuk be, a "csak a szépre emlékezünk" szlogen távol áll az ember igaz mivoltától. Az őszinte múltidézés nem ferdíthet, nem varázsolhat át arcokat, nem festhet át falakat. Az őszinte múltidézés valóban óriási kockázatokkal jár: mert , bár visszaröpíthet bennünket ifjúkorunk napfényes csikószabadsága, az egykori örömök mellett az elszalasztott percek és az elhibázott pillanatok is felsejdülnek és felsajdulnak.

Üdvözlettel

Zoli

Hegedűs Zoltán

Szia, Zoli,

Igen sokféle nyűg (meló, betegség stb.) miatt sajnos csak mostanra, de
elolvastam a kéziratodat. Igen komoly munka, volt bennem az olvastán egy
kis Love story érzés, ami a téma miatt nem is csoda, de persze tök más.
Ilyen erős érzelmeknek manapság nem, vagy csak kivételesen ritka
pillanatokban tanúja az ember. Ráadásul, olvasás közben ezek az érzelmek
teljes erővel foglalták el a lelkemet. Több helyen is erős nosztalgiát
ébresztett bennem (pl. a Neoprimitíves rész, hiszen nekem máig barátaim
az urak). Nem vagyok könyves szakember, de szerintem jó érdeklődésre
számíthatsz. Igen hasznos lenne internettel megtámogatnod.

A végén - talán furcsa lesz számodra, de - arra gondoltam, hogy igen
nagyon szerencsés veled a családod. Manapság az az emberi minőség,
amelyet te a könyv tanúsága szerint megtestesítesz, veszélyeztetett
állatfaj. Tartsd meg ezt, amíg élsz, azt kívánom Neked.

És köszönöm, hogy megosztottad velem,

G.

Kaszás György

Szia Zoli!...

Ahogy említettem a veled való találkozás után rögtön elkezdtem olvasni a könyvedet a metrón, de nem bírtam sokáig, mert eleredtek a könnyeim. Így aztán alig vártam, hogy hazaérjek és este nyugiban nekiüljek az olvasásnak. Meg kell mondanom őszintén, hogy amikor beszélgettünk egy kicsit elfogultnak tűntél a könyvvel kapcsolatban, de igazad volt, mert nem tudtam letenni, egész hétvégén olvastam. Vasárnap késő este fejeztem be. Addigra már a család is elaludt és én Gabira emlékezve hajnalig sírtam. Minden egyes mondat ismerősnek tűnt. Tudnod kell, hogy nekem 1980 szeptemberétől 1985-ig Gabi volt a legjobb barátnőm. Ismertük egymás minden egyes apró titkát. Tehát én tőle ismerem ugyanezt a történetet, az ő szemszögéből. Mindenkinek csak azt tudom kívánni, hogy így élje át az első szerelmet.

Úgy gondolom, hogy rendkívül jó írói vénával áldott meg a sors. Miért kellett ekkora tragédiának történni, hogy megírhasd első könyvedet? Talán a sokk amit halálával okozott, hozta ki belőled a szunnyadó írót. Úgy látszik ennek így kellett történnie! Nagyon büszke lenne Rád a Gabi....

Először azt hittem, hogy azért élvezem a könyv minden egyes mondatát, mert ismertelek benneteket és sok dolgot átéltem veletek. De akik látták nálam a könyvet és beleolvastak szinte kivétel nélkül el akarták olvasni, mert olyan hihetetlennek tűnik, hogy ennyi idő után így tör fel valakiből a múlt, az érzés, a szerelem. És olyan szépen írsz le minden egyes momentumot, olyan szeretettel írsz Róla, ahogy csak egy szerelmes kamasz tud. Újra 20 éves voltál 4 hónapig.

Úgy gondolom, hogy én nem igazán tudok értékelést írni Neked, de ebből a pár mondatból kiderül számodra, hogy nagyon élveztem az olvasást. Jó volt újra a 80-as évekbe visszamenni, csak egy nagy baj van! Már nem tudunk közösen leülni nosztalgiázni, mert hiányzik a főszereplő. Pedig de jó lenne!....

Tényleg nagyon jó volt olvasni és én is büszke vagyok, hogy ismerhetlek.

Puszi:

Kati

Kosaras Katalin

szia Zoli,

Először is köszönöm, hogy elolvashattam könyvedet, nagy élmény volt. Nem igazán rajongok a szerelmi történetekért, de ez valahogy közel került hozzám. Mivel a kezdet kezdetén lehetett tudni a könyv végét eleinte csak olvastam, mint egy kötelező irodalmat az iskolában. Rövidesen a történet, az események, érzelmek magukkal ragadtak és drukkoltam a szereplőknek, hogy mégse olyan legyen a vége…….
A történet épp azért klassz, mert egyszerű, velem , vagy bárkivel megtörténhetett volna. Az életérzés, a korszak, a bulik visszaidézték bennem a főiskolai történeteket. Én is 82 – 85 között jártam főiskolára – Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola – ráadásul a Közgázra nem vettek fel – politikai megbízhatatlanság miatt. Onnan lettem átirányítva a főiskolára. A kolesz, a csajok, a nyarak, a bulik……. Szuper volt.
Másrészt a helyszín is ismerős, a kocsmákról, éttermekről nem is beszélve.
Nagyon élveztem, nagyon szomorú lettem. Őszintén mondom a végét megkönnyeztem.

Miletics Péter

Előre bocsátom, hogy a „legszerelmesebb” könyv, amit valaha is olvastam, Clavelltől a Sógun volt, és hát az sem kimondottan ez a műfaj, így nem valószínű, hogy ebben a témában én lennék a legjobb kritikus :o)...

Nem is értem, amit mondtál, hogy voltak akik lehurrogtak, hogy ez a könyv bántó. Ez baromság! Szerintem ennél szebb „szobrot” nem lehet állítani egy első szerelemnek, egy ember emlékének. Még hogy sértő?! Nem, sőt inkább piedesztálra emeled, mert gyakorlatilag hibátlannak írod le, és mint tudjuk, hibátlan ember nincs. Tudom, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de nekem hiányzott a könyvből egy pár „emberi hiba”. Mármint Gabitól, mert neked van bőven :-)...

Mit gondolok egyébként a leírtakról? Azt, hogy ez egy gyönyörű szerelmes történet, ami akkor, nem végződhetett másképp. Legfeljebb úgy lett volna korrektebb vége, ha a lengyel csaj után azonnal elhagyod Gabit, de hát nem így működünk mi férfiak. Bármilyen szép is volt ez a szerelem, már a születése pillanatában halálra volt ítélve. Miért? Egyszerű, a hímek, főleg 20 éves korban alfától-deltáig nem tudnak megelégedni egyetlen nővel, még ha ő a világ legjobb nője, akkor sem. Vagy csaljuk, vagy otthagyjuk. Ez törvényszerű. Egy egészséges fiatal férfi, ereje teljében, minden nőt meg akar kapni, és ebben a szerelem sem akadályozza meg sokáig. Az a „pár ezer év civilizálódás”, még nem ölte ki belőlünk az ösztönöket. A nők ösztöne a „fészekrakást” diktálja, de fiatalon, bennük is él a kíváncsiság. Ha egy nő élete végéig meg akarja tartani az első szerelmét, akkor az ómega hímek környékén keresgéljen. Már ha abban örömét leli. Persze ettől együtt maradhattatok volna, egy kín-keserves kapcsolatban, hazugságokkal és lopott légyottokkal, de minek? Az ember addig kell éljen egy kapcsolatot, amíg az szép, de maximum addig, amíg több örömöt okoz, mint bánatot. Szerintem Gabi, ezen a ponton mondta fel, mert ha rajtad múlt volna, még nagyon sokáig kínoztátok volna egymást. Az is lehet, hogy azért „kapaszkodott” akkor bele Gáborba, mert rájött, hogy másképp nem tudott volna megszabadulni (elválni) tőled. Nem tudom, az ő életükbe nem láthattunk bele, de komoly összegben mernék fogadni, hogy az a kapcsolat közel sem volt olyan forró, mint a tiétek, viszont valószínűleg kapott tőle valamit, amit tőled már nem. Biztonságot, ami talán a legfontosabb a nőknek.....

Egyébként a történetek jók, érdekfeszítőek. Van benne minden, ami elképzeléseim szerint egy ilyen könyvbe kell, főleg hogy nem olyan nagy az írói szabadságod, mert a tények nem túl hajlékonyak Egy kitalált történetben, sokkal könnyebb lenne sziporkázni, neked meg abból kellett építkezni, ami volt. Éppen ezért tudom, hogy nem könnyű összefésülni a történetet, mert ha lényegtelen dolgokat is beletennél, akkor unalmassá válhat, de amennyire lehetséges, érdemes lenne egy pár történetet összébb hozni egymással, hogy ne tagolódjon annyira, de ez már megint inkább formai dolog. Azt is tudom, hogy Shakespeare-nek könnyebb dolga volt, mert egy kitalált történetet egyszerűbb formába önteni, mint a valóságot úgy leírni, hogy abból ne váljon dokumentumkönyv.

Kiadni? Feltétlenül. Bár én letettem egy éjszakára a könyvet, mert elég későn kezdtem neki, és a betűk már kezdtek összefolyni a szemem előtt, de nem szívesen tettem le. Szerintem olvasd el még kétszer, javítsd ki azt, amit Te kijavítanivalónak érzel, és vidd a kiadóba. Mint mondtam, egyáltalán nem vagyok oda ezért a műfajért, de ha én elbőgtem magam rajta, akkor a szerelmes könyvek rajongói zabálni fogják. Ha nagy üzletet akarsz, papírzsebkendőt is árulhatsz hozzá, tuti nyereség :)))) (Na, csak nem tudok kibújni a bőrömből.)

Timi érintettsége? Ez a múltad, semmi más, és hogy most leírtad, mert úgy érezted hogy le kell írd, nem változtathat semmin köztetek. Amit Gabiról írtál, az sem bánthat senkit, ha az igazságot írtad, mert az volt ő, akkor...

Már azt is tudom, hogy olyan vagy valójában, amilyennek legelőször megismeretelek, amikor még nem is láttalak. A többi csak álca, a kemény héj:-)

Simek Zoltán

Nagyon nehéz bármit is leírnom, miután elolvastam az első ( remélem nem utolsó ) regényedet.
A hatása egészen lenyűgöző volt, és azt hiszem marad is.
Azért nehéz, mivel a mai elértéktelenedett világunkban olyan örök és kimeríthetetlen témáról szól, ami míg ember él a Földön, mindig aktuális lesz.
Nehéz is ebben a műfajban olyant alkotni, ami egyedi, és mégis iszonyúan hiteles, ugyanakkor mentes a banális, és ezáltal elcsépelt hangoktól.
Hitelessé azért vált, mert ezeket a történéseket Te – Ti éltétek át, nem kis fájdalommal, viszont a gyermekkorból éppen kilépő és a felnőtté válás küszöbén álló emberkék tiszta, de ezt a tisztaságot beszennyezni kész erkölcsiségével.
Te nem csak egy fantasztikus Nőnek állítottál méltó emléket, hanem a szerelemnek is!
Ezt viszont olyan finoman és mély emberséggel tetted, hogy számomra sokkal többet jelent ez a könyv, mint egy jó regényt.
Az által, hogy a legmélyebb, legbensőbb érzelmeidet kitártad, és szinte lemeztelenítetted Magad, olyan példát tudtál mutatni emberségből, ami ritka. Úgy érzem, hogy minden olyan embernek, aki nem meri vállalni önmagát, el kell olvasnia ezt a könyvet.
Ugyanis úgy hiszem, hogy amiket leírtál, sok emberben benne van, csak szégyellik vállalni, és ebben rejlik a lényeg, amitől a világ talán jobbá tudna válni, ha akarna.
Ha tehetném odaadnám minden kamasznak, hogy igenis tudja vállalni az érzelmeit, és soha ne szégyelje kimondani azt a szót, hogy „szeretlek”!
Ettől persze az első szerelmek törvényszerű végkifejlete mit sem változik, viszont az ember ettől lesz több.
A lány, aki valóban igazgyöngy lehetett, többet adott neked mint hinnéd, de azt hiszem ezt tudod is.
Viszont Te is adtál neki mindent, amit, és amíg akartál adni.
Méltó emléket állítottál annak a Nőnek, aki meghatározó volt életed egy szakaszában.
Minden asszony boldog lenne, ha olyan csodálatos ajándékot kaphatna, amitől Ő örökkévaló lesz.

Nagyon tetszett, hogy mindamellett, hogy ez a szerelem a fő gondolatisága ennek a könyvnek, mégis magát a kort, azt a milliőt is beépítetted, ami azokat az éveket – időket jellemezte, amikor kamaszok, majd fiatal felnőttek voltatok.
Szépen váltakozik a humor, a bánat, az érzelmek viharai, az irónia, és az összetartozás, ami jellemezte az adott kor ifjúságát.
Profi módon oldottad meg az intimitás kérdését is, hiszen könnyen átmehettél volna a ma oly divatos pornográfia irányába. Ezt nem tetted, mert láttad, hogy ez itt nem lenne helyénvaló.
Jól láttad. Bravúrosan oldottad meg ezt a kényes kérdést.
Végezetül meg kell köszönnöm, hogy az elsők között megtiszteltél azzal, hogy a kezembe adtad a könyvedet, és ezáltal a lelked egy darabját is. Nagyra becsüllek érte, és köszönöm.
( ja, és még szeretnék olvasni Tőled más regényeket is! )

Katalin

Budapest 2010. január 11.

Szilágyi Katalin

A könyv remek, valóban szinte letehetetlen, kellőképpen magával ragadja az embert, és számomra egy nagyon érdekes keserédes érzést nyújtott míg olvastam. Amit említettem már szóban a részletesség, megelevenedik az ember előtt az a világ szinte kézzel foghatóan és az író helyébe is teljesen bele tudja képzelni magát az olvasó, jól kerültek átadásra az érzelmek.
Nagyon kevés dologba tudok belekötni és tényleg csak kötekedés, mert nincs értelme tisztán dicsérő 'kritikát' írni. Az egyik dolog a tagolás, szerintem szerencsés lenne a nagyfejezeteket néhány kisebb részre bontani (nem kell cím, csak számozással), nekem ez hiányzott, néhol kicsit 'széttöredezett' a könyv. Persze lehet szándékosan van így, hiszen ettől naplószerű az egész, ha ez volt a cél, akkor az maradéktalanul sikerült.
A másik dolog, hogy nekem elég lett volna a belső borítón található kép rólatok, mert valóban érdekesek és még közelebb hozzák az olvasót a Gabihoz a levelek és képek, de gátat vethet annak, hogy az emberek a konkrét történettel párhuzamosan megélhessék újra saját 'első szerelmüket', ami úgy vélem - ha csak másodlagosan is - mindenképp célja ennek a könyvnek.
Míg ezt írtam beleolvastam újból a könyvbe és tartalmi, illetve stílusbeli dologba nem tudok belekötni. A fenti két dolog is igencsak szubjektív dolog, remélem nem sért. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam, bátran fogom ajánlani másnak is, és nagyon bízom a sikerében.

Udvaros Bence

Kedves Zoli !

Először is bocsánat, hogy ennyi ideig húztam az időt. Egy kicsit nem véletlenül, mert tudtam, hogy többet fogok írni, mint két sort. ( Ezért előre is elnézést)

Alapvetően volt bennem egy kettősség attól, hogy nem ismerjük egymást, de azért mégiscsak bizonyos szintig tudunk egymásról a gyerekeink révén és ettől már nem tudtam teljesen kivűlről nézni írásodat, ezért az olvasás közben jövő érzelmek gondolatok nem nevezhetők objektivnek.

Azért próbálkozom:

A forma, ahogy írtad abszolút naplószerű, a hangvétel nagyon bensőséges, tényleg a legbelsőbb érzelmekbe enged. Átélhető az első szerelem elsöprő ereje ami egy életre kihat. És a Te esetedben azért ez nem is az "átlagos" első szerelem élmény, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Mert azért nagy különbségek vannak, kinek milyen mélyen "égődik" bele a testébe, lelkébe.

És itt azért nem tudtam elvonatkoztatni, hogy milyen érzéssel fogadhatja ezt Timi, mert a könyv első felének, kétharmadának olvasása közben, csak az jött át számomra, hogy ilyen mélységesen, ilyen feltétlen átadással,- amiben benne van az ember fiatalsága, naivsága is - csak egyszer lehet szeretni az életben.

( Hozzátéve, hogy óriási dolog, hogy ezt átélhetted, mert sokaknak nem adatik meg az ilyen igazi szerelem)

Másrészt nehéz azért ennek a "terhét" viselni a később választott társnak.( Erre van 1-2 példa a baráti körünkben is) Mert azért ez egy mély seb maradt Benned, egy elég hosszú és mindkettőtök részéről igen szomorú és méltatlan végjáték után. Kitörölhetetlen és bármilyen mélyre temetted, látható , tapintható pontosan ezen a könyveden keresztül. Huszonévek után is úgy emlékszel részletekre, amik egy "átlagos" szerelem után ( persze ilyen nincs) már jóval halványabbak lennének.

Igazából nagyon sokat gondolkoztam, vajon miért akarod ezt könyvként kiadatni ? Annnyira kinyitod( az akkori, de mostani) önmagad is, amit tényleg csak egy naplóban szokott megtenni az ember, ill. a férfiak egy része sosem). És azt értem is, hogy ezt ki kellett írnod magadból, de miért kell most mindenki elé tárni ?

Talán 10-15 év múlva, amikor a feleséged a gyerekeid is kellő távlatból látnák- nem tudom.

Bocsánat, mert teljesen elkalandozok és nem a könyvet értékelem, ami egyébként engem nyilvánvalóan lekötött.
Plusz élményt adott, hogy visszaidézte a KÖZGAZ-os időket, az egyetemi éveimet és az akkori világot. Szerintem ezek a bulik, NDK-s kirándulás stb. felvillantanak valamit a mai ifjaknak is és összességében is jól emészthető, olvasható.

Még egy kérdés, ha kiadatod, akkor is benne akarod hagyni mindenkinek a teljes nevét ? Mert azért ott vannak Gabi gyerekei is, Te családod, szóval nehéz ügy.

( Amúgy ezután a könyv után, meg kellene írnod valóban a 2. részt is, Timit, mert így azért nagyon nincs egyensúly és, ezt feleségként olvasni, nagyon kemény, még ha tudja is, hogy végül Őt választottad, Ő lett gyerekeid anyja Ő volt/van hosszú éveken át melletted, jóban-rosszban ahogy mondani szokás.

És ez amit az Első Szerelmünknek nem kellett végig csinálni, végig élni huszonév minden nehézségét,ami ki tudja milyen lett volna...)

Most befejezem az okoskodást ! Bocsánat a sok személyes megjegyzésért, ami különösen furcsán jön ki így, hogy nem is találkoztunk még. Bár akkor lehet, hogy már le se merném írni - na jó ez vicc volt....

Üdv, Vera

Udvaros Vera